fotoelektron spektroszkópia
(photoelectron spectroscopy, PES)

A fotoeffektuson alapszik. (Az anyag felületét érő sugárzás (foton) hatására az anyagból elektronok lépnek ki, kellően nagy energia esetén akár a belső hélyról is.)
A vizsgálat során ionizáló sugárzást (nagy energiájú röntgensugárzást vagy ultraibolya-sugárzást) alkalmaznak a felszíni atomok elektronjainak kilökésére, az atomok ionizálására.
A kilépő elektronokat fókuszálják, ami lehetővé teszi a felszín képének elkészítését. A módszer során a kilépő elektronok kinetikus energiáját mérik és a gerjesztő energia ismeretében meghatározható az elektron eltávolításához szükséges energia.
Ennek ismeretében magfelelő adatbázisok segítségével (a kapott csúcsokból) meghatározható a vizsgált anyag összetétele. (Minőségi elemzés.)
Az elemenként kilépő elektronok száma (a csúcsok által lefedett terület arányos a jelenlévő elem mennyiségével, ezért a vizsgálat mennyiségi elemzésre is alkalmas.Felületek összetételének vizsgálatára alkalmas.

A vizsgálat során erős vákuumot alkalmaznak, hogy a kilépő elektronok akadálytalanul juthassanak a detektorhoz.

A mérő készülék felépítése Egy palládium minta mérési görbéje

 

 

A röntgensugárzást alkalmazó fotoelektron spektroszkópia a röntgen fotoelektron spektroszkópia (XPS), az ultraibolya-sugárzást) alkalmazó fotoelektron-spektroszkópia az ultraibolya fotoelektron-spektroszkópia (UPS).

Nagyon sok helyen alkalmazzák, például a gépipar, elektronikai ipar, gyógszeripar, Kvantumkémiai számítások, molekulaszerkezet vizsgálatok, stb. területén.

Felhasznált irodalom