elektret
(valódi töltésű elektret, orientált dipólusú elektret, keramikus elektret, műanyag elektret)


Egy maradandóan elektromossá tett, remanens elektromos vagy dipólus polarizációjú dielektromos anyag (dielektrikum).
(A permanens mágnes elektromos megfelelője.)

Két alapvető típusa létezik:
- valódi töltésű elektret
- orientált dipólusú elektret

Előfordulás
A természetben található kvarc természetes elektret, de léteznek más természetes elektret anyagok is.

Előállítás
Dielektrikumok, például bizonyos viaszok, kerámiák, műanyagok erős elektromos mezőben tölténő olvadáspont fölé melegítésével majd lehűtésével.

Jellemző fajtáik:

keramikus elektret

Előállítás
Ferroelektromos kerámiából készítik, megfelelő térerősségű elektromos mezőben a Curie-pont fölé hevítve, majd lehűtve.
Lehűléskor rögzül a polarizált állapot az anyagban.

műanyag elektretek
Számos műanyagból (pl. polietilén, PET, stb.) készítenek elektreteket.

Felhasználás
A műanyag elektreteket vékony fólia formájában mikrofonokban alkalmazzák (elektretmikrofon).
Ezt a fajta mikrofont Gerhard Sessler és James West találta fel 1962-ben a Bell Laboratóriumban.
Az általuk alkalmazott dielektrikum egyik oldalát elektronsugárral bombázott teflon fólia volt. A kezelt oldalon negatív töltések a másikon pozitív töltések halmozódnak fel. Egyik oldala egy fémlemezzel érintkezik, amire fémréteget hordanak fel. Hang hatására egy kondenzátor fegyferzeteként viselkedő fólia rezgésbe jön, ezért a kapacitása a hang ütemében változik.
Egyes elektret típusokat használnak fénymásolókban, porleválasztókban is.

Felhasznált irodalom