Az elektromos állapotot kimutató eszköz:
az elektroszkóp

1. A legegyszerűbb elektroszkóp (szkopein görög szó = látni, nézni). Egy padlóviasz kockára vagy műanyag tányérkára helyezzünk üres konzervdobozt. A doboz felső széle, alá erősített dróthurokba akasszunk sztaniol lemezt. (Helyette alufólia is megteszi.) Ha a megdörzsölt fésűt néhányszor végighúzzuk a fémdoboz oldalán, elektronok mennek a dobozra és a sztaniol lemezre. Mivel az egynemű töltések taszítják egymást, a fémdoboz a sztaniol lemezt eltaszítja.


Minél több elektron jut a dobozra, annál nagyobb erővel taszítja egymást a dobozon és a sztaniol lemezen levő elektromosság

 

A legtöbb elektroszkóp az elektromos töltések taszító hatásán alapszik. Az elektroszkóp mozgó részét üvegfalú edénybe zárják, hogy a levegőáramlás ne zavarja.

Ha a fésűt újra meg újra megdörzsöljük, és végighúzzuk az elektroszkóp rúdján, amely gömbben végződik, egyre több lesz az elektronok száma a rúdon, a lemezzel egyre nagyobb erővel taszítják egymást, a lemez egyre feljebb emelkedik. Ezt úgy mondjuk, hogy egyre nagyobb lesz az elektroszkóp rúdján az elektromos feszültség.

Minél több elektromosságot viszünk egy testre, annál nagyobb a testen levő elektromos feszültség.

 

Felhasznált irodalom