Vízzel hajtott autó
Rendszeresen jelentkeznek olyan "feltalálók" akik az örökmozgók újabb és újabb "nemzedékével" állnak elő. Teszik ezt annak ellenére, hogy a Francia Tudományos Akadémia már 1775-ben egyszer s mindenkorra kijelentette, hogy szóba sem áll azokkal, akik az örökmozgó gép feltalálásával és leírásával fordulnak hozzá.
Aki azt állítja, hogy vízzel hajt autót, az még ennél is tovább megy. Gyakorlatilag azt állítja, hogy a semmiből tud energiát nyerni - mindjárt meglátjuk miért.
Ha valaki azt állítaná, hogy a szén-dioxidból
nyer energiát nem
hinnének neki, hiszen mindenki tudja, hogy a szén
elégetésekor keletkezik
szén-dioxid és közben
(hő)energia szabadul
fel.
A víz nevezhető úgy is,
hogy a hidrogén (egyik)
oxidja, csak így ritkán
emlegetjük. (Mindenesetre annyira nem ég, hogy tűzoltásra használjuk.)
A hidrogén vízzé égésekor az alábbi - energiatermelő - reakció játszódik le.
2H2 + O2 -> 2H2O, D G = -118 kcal.
A víz bontása (mondjuk elektromos árammal) az alábbi reakció szerint történik, ami minden szempontból az előbbi fordítottja.
2H2O -> 2H2 + O2, D G = +118 kcal.
Vagyis ebben a bontáshoz ugyanakkora energiát kell befektetni, mint ami az előbbi reakcióban, a hidrogén égésekor felszabadult.
Vizet már Lavoisier is bontott pár száz éve, és az energiamegmaradás törvénye is régóta ismert.
A hidrogén égésekor egyébként - tömegre vetítve - igen nagy energia szabadul
fel. (Vagyis pl. 2 g hidrogén elégetésekor sokkal nagyobb, mint mondjuk 2 g
szén elégetésekor.)
De van azért néhány "apró" probléma:
- Molnyi mennyisége,
vagyis 2 g hidrogén
szobahőmérsékleten 24 liter és csak nagyon hidegen és/vagy nagyon nagy nyomáson
cseppfolyósítható. Ebből következően meglehetősen nehezen tárolható.
- A hidrogénmolekulák igen mozgékonyak, áthatolnak pl. egy léggömb pórusain,
kerámiákon, egyebeken, tehát nagyon könnyen "kiszabadulnak" bárhonnan.
- A hidrogén 5 - 95% közötti arányban keveredve a levegővel robbanó elegyet,
úgynevezett dúrranógázt alkot. Tehát nem könnyű "bánni vele", rendkívűl
veszélyes. (Lásd Zeppelin léghajó.)
Ettől függetlenül komolyan foglalkoznak azzal, hogy az "olajkor"
után megfelelő hajtóanyag
lenne. Ha van valami jó energiaforrás
(pl. napenergia) a vízbontáshoz,
és sikerül a tárolást jól és biztonságosan megoldani.
Szóval valóban "az lenne az igazi", ha a vizet magát lehetne a gépkocsiban
elbontani, és a keletkező hidrogénnel
hajtani az autót. Ez olyan szép, hogy igaz sem lehet. És nem is igaz!
Kicsit részletesebben a dolog a "világ működésében" rejlik.
Amint azt a fentebbi két egyenletben láthattuk a vizet nem lehet kisebb energiával
elbontani, mint amennyi az elégetésekor felszabadul.
Ez "magyarra fordítva" azt jelenti, hogy 100%-os hatásfokot feltételezve
sem nyernénk semmit az egésszel, hiszen valójában az az energia hajtaná az autót,
amit a víz bontására használunk. Akkor minek a víz? Minek elbontani?
Mivel azonban semmi sem 100 %-os így nagyobb energia kellene az autó hajtásához,
mint ami "direktben", a vízbontás
"kihagyásával" kellene.
Persze, ha a "plazmaállapotú víz nukleáris energiájáról" van szó -
ahogyan azt egy újabb "feltaláló" megfogalmazta, akkor egész más a
helyzet.
Itt ugyanis keveredik a rendszervita a Szervita renddel.
A plazma, amit "negyedik halmazállapotnak" is szoktak nevezni egy
ionizált gáz. Ilyen található pl. a fénycsőben, amikor világít.
A víz viszont egy vegyület,
amiből - megfelelő energia
befektetésével - előállítható plazma, csak az már nem víz
és legfeljebb annyi energiát
tartalmaz, amennyit belefektettünk a "plazmakészítés" során, nem szabadul
fel belőle energia. (Mellesleg ilyenkor el is bomlik a víz, de a bontás ennél
kisebb energiával is megoldható, mert a plazma fenntartásához még nagyobb energia
kell!)
A vízből nyerhető nukleáris energiával is foglalkoznak mostanában, de ez azért
egy kicsit más.
A vízben - és mindenütt
máshol is - minden 5000-ik hidrogén
atom deutérium, más
néven nehéz hidrogén.
Ez a hidrogénnek egy
olyan izotópja, amely az 1 db proton mellett még egy neutront is tartalmaz.
Elvileg két ilyenből egy héliumatom állítható elő. Ezt a folyamatot nevezzük
magfúziónak és valóban sok nagyságrenddel nagyobb energia nyerhető belőle, mint
a hidrogén elégetéséből. Ez történik pl. a Napban és a többi csillagban.
Most jön az, hogy "csak hogy". Ezt a folyamatot jelenleg csak a hidrogénbombában
tudjuk megoldani. A "békés" változat még a tervek szerint is legfeljebb
sok évtized múlva várható.
Csak egy picit gondoljuk végig az energiatermelést, felhasználást.
A víz meglehetősen sok szempontból jelen van az energiatermelésben.
- Ha pl. jó magasra felvisszük (vagy felkerül "magától", mondjuk a
csapadékkal), akkor a helyzeti energiájával erőművet üzemeltethetünk. Ezt hívják
vízerőműnek. (Szépséghibája, hogy először a Nap el kell párologtasson egy csomó
vizet.)
- Ha felmelegítjük néhány száz fokra, akkor a hőenergiájával
munkát végeztethetünk, turbinát hajtathatunk, azzal meg generátort és máris
"kész a villanyáram". Ezt hívják hőerőműnek. (Szépséghibája, hogy
valamilyen energiaforrással - pl. szén vagy szénhidrogének égetése, atomenergia,
stb. - gőzt kell előállítani.)
- Aztán itt van a már említett hidrogén
égetés (oxidáció). Itt is víz
jelenik meg "végtermékként" az energia mellett. Ugyanez a helyzet
a üzemanyagcellák esetén is, csak ott "egyből" elektromos áramként
jelenik meg a hidrogén
oxidációjakor felszabadult energia (egy része).
Egyetlen olyan eset sincs - és nem is lehet - amikor víz
a kiindulás, víz keletkezik,
energiát nyerünk,
miközben semmilyen külső energiaforrást
nem vettünk igénybe, (vagy sokkal többet nyerünk, mint amennyit befektettünk)!!!!
A víz nem ég!
Nem létezik plazma állapotú víz,
(csak igen nagy (külső) energiával előállított ionokból és elektronokból álló
plazma)!
Nem nyerhető nuleáris energia sem a vízből,
(csak a benne lévő 1/45.000 résznyi nehézhidrogénből, de sajnos még nem tudjuk
hogyan)!
Szóval a vízből azért
"égetéssel"
ne próbáljunk energiát
nyerni, és pillanatnyilag még a házilag barkácsolt fúziós
reaktor sem tűnik elérhetőnek. Sajnos úgy néz ki még messze az az idő, amikor
a vízcsapnál tankolhatjuk autónkat. Pedig tényleg jó, és főleg olcsó, megoldás
lenne.