Lúgosítás - tények és (tév)hitek

Rábeszélésre úgy döntöttem beszállok a lúgosítás bizniszbe.
Az adatgyűjtési fázisban hihetetlen mennyiségű ostobaságot találtam egész rövid idő alatt.
Szorgalmas kereséssel azonban sikerült felfedezni értelmes dolgokat is, igazi szakemberektől. Bár az egész lúgosítás dili annyira tudománytalan, hogy még a cáfolatával sem foglalkoznak igazán.

A dolognak inkább csak a kémiai oldalához értek, de azért ragadt rám annak idején némi biológia is (a koszon kívül, ahogy egykori tanárom szokta volt mondani).

Kezdjük tehát némi kémiai "alapképzéssel".

Az alábbi ábra a teljes pH tartományt mutatja be néhány jellemző, ismert anyaggal egy képzeletberi nagy indikátorpapír csíkra helyezve. (Vízszintes lapozással léphet jobbra a lúgosabb tartományba.)

A savasság - lúgosság (kémhatás) mérésének alapja az, hogy a vízmolekulák közül mindíg akad néhány olyan hidrogénion (H⁺), amely leszakadt egy vízmolekuláról és azonnal hozzá is tapad egy másik vízmolekulához oxóniumiont (H₃O⁺) képezve. Minden 500 millió vízmolakulából egy ilyen akad.
Ebben az esetben a hidrogénion (H⁺), vagyis az oxóniumion (H₃O⁺) koncentráció 10^-7 mol/dm³ vagy egyszerűbben kifejezve a desztillált víz pH értéke 7.

Ha valamilyen anyag oldata eltolja ezt az egyensúlyi állapotot 7-nél kisebb érték felé, akkor több lesz a hidrogénion (H⁺), vagyis az oxóniumion (H₃O⁺) koncentráció, tehát savasabb lesz az oldat. Hiszen a kisebb negatív érték nagyobb koncentrációt jelent.
Mivel 10-es alapú logaritmikus skáláról van szó, minden egyes érték az előző 10-szeresét jelenti. (Vagyis pl. a 6-os pH értékű esővíznél az 5-ös pH értékű szódavízben tízszer nagyobb a hidrogénion (H⁺), vagyis az oxóniumiont (H₃O⁺) koncentráció, tízszer savasabb.
Értelemszerűen, ha a "másik irányba" - 7-nél nagyobb érték felé - tolódik el az egyensúly, akkor a megnövekvő hidroxidion (OH^-) koncentráció miatt, a hidrogénion (H⁺), vagyis az oxóniumiont (H₃O⁺) koncentráció kisebb lesz, amit a nagyobb negatív érték jelez.

Tehát:
- a 7-es pH érték a semleges oldatot jelzi
- a 7-nél kisebb értékek savasak, (minél kisebb a szám annál erősebben)
- a 7-nél nagyobb értékek lúgosak (minél nagyobb a szám annál erősebben - maximum 14 lehet)

Nézzük meg a dolog "biológiai hátterét" is.
A szervezet nagyon bonyolult, de precízen összehangolt rendszer, ami számtalan "automatikát" tartalmaz a különböző paraméterek megfelelő határok között tartására.
Nem csak a vércukrot, a hormonszinteket, hanem pl. a pH-t is szigorú tűréshatárok között tartja.
Ugyanakkor nem beszélhetünk a "szervezet pH-járól", mert az mindenütt más és más.

Nézzünk néhány jellemző pH értéket a szervezetben:
- nyál 7,2 (nagyon enyhén lúgos)
- gyomor 1,5 (nagyon erősen savas!)
- hasnyálmirigy 7,5 - 8,1 (kissé lúgos)
- vér 7,38 - 7,42 (kissé lúgos, valamennyire eltér az artériás és a vénás vér)
- bőr 5,5 (ezt szokták "bőrsemlegesnek" nevezni, de valójában kissé savas)

A fentiekből is látszik, hogy a szervezet lúgosságáról vagy savasságáról, "úgy általában", nincs értelme beszélni. (A lúgosítás azt jelentené, hogy eltoljuk mindenütt a pH-t a lúgosabb felé, mondjuk 0,2 pH értékkel? Vagyis a nyálat 7-re /semleges/ a gyomrot 1,7-re /még így is erősen savas/, stb. állítjuk be?)

A vér pH-hoz kiegészítésképpen megemlíteném aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvos látogatóm adatait. Az ő praxisában előfordultak extrém (6,8 - 7,6) eltérések, amiket végül korrigáltak, és a beteg túlélte az állapotot.
(A relatíve lúgosabb pH-t az emberi szervezet sokkal kevésbé tolerálja, mint a relatíve savasat). Cukorbetegek többségénél eleve enyhe eltérés van savi irányba, náluk az emlegetett "halálos" 7,3 pH megszokott állapot, ugyanígy vesebetegeknél is.

Nézzük a lúgosító élelmiszerek hatását (illetve hatástalanságát).
A fentiekből is jól látszik, hogy a szervezet legsavasabb része a gyomor. A fehérjebontó enzim, a pepszin működéséhez nagyon savas környezet kell. (Amikor a gyomortartalom a vékonybélbe ér, a bélnedv semlegesíti ezt.)
A szervezetbe bejutó táplálék (és egyebek) tehát rögtön egy durván savas közegbe kerülnek, ezért a táplálék pH-jának a gyomortartalomra szinte semmi hatása nincs. (Csak durván lúgos anyagokkal /pl. szóda-bikarbóna, lúgkő vagyis NaOH azért nem ajánlott!/ csökkenthető kissé ez a savas kémhatás, de ezt (szerencsére!) a gyomornedvek nagyon hamar visszaállítják a "normális" 1,5-ös értékre.

Hacsak valakinek nem áll le a veseműködése, a vér kémhatása egy nagyon szűk tartományban marad. (Ha a vér kémhatása 7,3-ra csökken, az már halálos lehet!)

A bevitt táplálék megváltoztathatja a vizelet kémhatását, de mást nem nagyon. Hiszen pont a vizeletkiválasztással tartja a szervezet a vér pH-ját az említett 7,38 - 7,42 (kissé lúgos) tartományban.

Ne hagyjuk, hogy bármit megetessenek velünk!
A pH csodákról, lúgosító kúrákról írottakban érdemes odafigyelni arra, hogy milyen lekesen ecsetelik egyes élelmiszerek pl. húsok vagy a kenyér kémhatásáról, pedig a pH-nak csak vizes oldatokban van értelme.
Jellemző az is, hogy a lúgosítást olyan "nyavalyákra" ajánlják, mint pl. elhízás, fejfájás, fáradékonyság, amelyeknek elég jelentős a pszichoszomatikus komponense.
Mondjuk tüdőgyulladás esetén azért mégis inkább az antibiotikumoknál maradnak.

Már több címszavamban említettem, hogy nem árt, ha az ember rendelkezik némi kémiai (és egyéb természettudományos) ismerettel is, akkor kevésbé etethetik meg a lúgosító (vagy egyéb) "csodákkal".
Némi kémiai ismerettel legalább az olyan gyöngyszemeket kiszűrheti az ember, hogy a citromsav lúgosít. Mert bizony ilyet is állítanak egyesek.)

Felhasznált irodalom