Titán

A Szaturnusz legnagyobb, a Naprendszernek pedig a második legnagyobb holdja (a Ganymede után). A Szaturnusztól a holdak pályasugár szerinti sorrendjében a tizenötödik.

Szaturnusztól mért távolság: 1,221,830 km
átmérő: 5150 km
tömeg: 1.35e23 kg

A Titánok a görög mitológiában az első istennemzedék, Gaia-Földanya és ég-Uránosz gyermekei. A titánok archaikus istenségek, akik a természet elemi erőit testesítik meg, annak minden kataszrófájával együtt.

A Titán felerészt valószínűleg szilikátmagból áll, másik felének többségét pedig a vízből és metánjégből álló takaró alkotja.

A Titánnak állandó légköre van, amelynek mintegy 85 - 95%-a nitrogén, 5 - 10%-a argon és körülbelül 1%-a metán, továbbá olyan kisebb mennyiségű alkotórészek, mint hidrogén-cianid (az élő anyag felépítése szempontjából alapvető fontosságú nukleinsavak alapvető építőköve).

Talajmenti hőmérséklete kb. 95 K (-178°C), légköri nyomása pedig másfélszerese a földiének.

A Titánt már egészen kicsi távcsővel is meg lehet figyelni.
Ezért fedezhette fel Huygens már 1655-ben.

A Cassini-Huygens "űrszondapáros" minden eddiginél pontosabb információkat szolgáltatott a Titánról.
A Cassini radarfelvételein részletesen kirajzolódnak a felszíni alakzatok. A rádióhullámok "belátnak" a felhőzet alá.
Az igen változatos és komplex alakzatok valószínűleg szilárd jegekből és folyékony szénhidrogénekből állnak.

A Cassiniről levált európai szonda a Huygens 2005. január 14-én leereszkedett a felszínre. A mintegy 2 és fél óráig tartó ereszkedés során és a talajra érkezést követően méréseket végzett és képeket közvetített.

Az első színes kép a Titán felszínéről és közvetlen közelről.
A színeket a felszínről visszavert fény színképelemzése után rendelték a képhez, amelynek segítségével jobb képet kaphatunk a valós helyzetről.
A vízjég és szénhidrogénjég keverékéből álló felszín egyébként sötétebb, mint azt eredetileg gondolták.
A kavicsok aljánál megfigyelhető formák erózióra utalnak, amelyet folyadék mozgása okozhat. Lehetséges, hogy a tenger- vagy tóparton vagyunk egy "árapályzónában", csak itt nem folyékony víz mozgat kőzeteket, hanem folyékony szénhidrogén görget és nyaldos "jégkavicsokat". Egészen bizarr, szokatlan világ, amelyhez hasonlót eddig nem láttunk.
Az első elemzések után nagyobb jégtömböknek gondolt kerek alakzatok inkább nagyobb kavics méretűek.
A kép középvonala alatt lévő hosszúkásabb szikla (a bal oldalon) kb. 15 centiméter széles lehet, és kb. 85 centiméterre van a leszállóegységtől.

Felhasznált irodalom