Plútó

Felfedezése után sokáig a Naprendszer legkülső és legkisebb bolygójának tekintették. A 2004. május 6-án felfedezett 2003UB313 objektum még távolabb kering ráadásul nagyobb is a Plútónál.
2006. augusztus 24-én a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) prágai konferenciáján 2500 vezető csillagász történelmi szavazáson úgy döntött, hogy a Plútó nem bolygó többé egy új kategóriába a törpebolygók közé sorolták.

Naptól mért átlagos távolsága: 5,913,520,000 km (39.5 CSE)
átmérő: 2320 km
tömeg: 1.32e22 kg

A görög mitológiában Hadész istennek, az alvilág urának egyik elnevezése.

A Plútó pályasíkja kicsit több mint 17 fokos szöget zár be az ekliptikával, amely az összes ismert bolygó pályahajlása közül a legnagyobb.

Az Uránusz és a Neptunusz bolygók előre jelzett és valóságosan megfigyelt állásainak eltérése vezetett el 1930-ban a Plútó fölfedezéséhez. A híres bolygómegfigyelő Percival Lowell vizsgálta az Uránusz mozgásában mutatkozó parányi változásokat. Eredményeit 1914-ben hozta nyilvánosságra. Arra a következtetésre jutott, hogy a megfigyelt eltérések csak egyetlen módon magyarázhatók meg, nevezetesen egy mindaddig ismeretlen, a Neptunusz pályáján kívül keringő bolygó zavaró hatásával. Lowell 1905-től haláláig, 1916-ig hiába kereste az ismeretlen bolygót. Clyde W. Tombaugh-nak, az arizonai Lowell Obszervatórium asszisztensének sikerült felfedeznie.

Nagyon valószínűnek látszik, hogy egy olyan parányi bolygónak, mint a Plútó, nem lehet akkora tömege, amely gravitációs hatása révén számottevő mértékben zavarhatná az Uránusz és a Neptunusz pályáját.

Amikor a Plútó perihéliumban jár -legutóbb ez 1989-ben volt- közelebb kerül a Naphoz, mint a Neptunusz. Mivel azonban a két égitest pályájának térbeli helyzete különböző, egyáltalán nem fenyegeti őket a veszély, hogy összeütköznek.

A Plútó átmérője még a Holdénál is jóval kisebb, tömege is csak az ötödrésze. Tömegét a Charon nevű holdjának a pályamenti mozgásából állapították meg. A bolygó átlagos sűrűsége a vízéhez hasonló, ezért feltételezik, hogy a bolygó és holdja egyaránt megfagyott vízből, ammóniából és metánból álló kozmikus jéghegy.

A Plútó 1989-ban perihéliumba érve, a viszonylag nagy excentricitású pályáján olyan közel került a Naphoz, mint felfedezése óta még soha, és az erősebb napsugárzás hatására légkört fejlesztett (mint a Chiron). Ez a légkör főként nitrogénből áll (a Tritonéhoz hasonlóan), nyomokban pedig metán fordul elő (mint ugyancsak a Tritonon). Ez egy újabb adalék a Plútó besorolási nehézségeihez. Ezzel a Plútóról kiderült, hogy nem is bolygó hanem csak "plomet".

A NASA New Horizons űrszondája 2006. január 19-én elindult a a Plútó felé. Eddigi útján 2007. március 1-én a Jupiter mellett, majd 2008. június 15-én a Szaturnusz mellett haladt el. 2015 július 14-én ért Plútó közelébe és tovább halad a Kuiper-övben. Ez az első űreszköz, amely közelebbről is tanulmányozhatja majd a Plútót és környezetét. Fantasztikus felvételei láthatók a képeken.

A Plútó sokáig egyetlennek hitt holdja

Átlagos távolság a Plútótól: 19,640 km
Átmérő: 1270 km
Tömeg: 1.47e21 kg

Kharón a görög mitológiában az alvilág révésze. Rongyos ruhájú, mord öregembernek ábrázolták. Ő szállítja át a lelkeket az alvilági folyókon, s ezért egy obolosz fizetséget kap (a temetési szertartás szerint a pénzdarabot a halottak nyelve alá helyezték).

A Charon tengelyforgásával azonos idő alatt kerüli meg a Plútót, sőt keringésük kölcsönösen kötött, azaz mindkét égitest tengelyforgási periódusa pontosan azonos az egymás körüli keringésük periódusával.

A Plútóhoz hasonlóan valószínűleg a Charon is jeges égitest, s ha ez így van, akkor tömege körülbelül egytizede a Plútóénak.

További holdak

A Hubble-űrtávcső megfigyelése alapján két új kísérőre akadtak a Plútó körül.

A New Horizons űrszonda felvétele a Plútóról és holdjairól. (A nyilak a felvételen a háttérből eltávolított csillagokat jelzik.)

Hydra (S/2005 P1)
Átlagos távolság a Plútótól: 65.000 km
Átmérő: 140 km

Nix (S/2005 P2)
Átlagos távolság a Plútótól: 59.000 km
Átmérő: 125 km

Vulcan (S/2011 P4)
Átlagos távolság a Plútótól: 59.000 km
Átmérő: 13-34 km

Cerberus (S/2012 P5)
Átlagos távolság a Plútótól: 47.000 km
Átmérő: 10-24 km

A Hubble-űrtávcső ACS kamerájával 2005. május 15-én és 18-án készített felvételen akadtak a két új holdra. Biztos azonosításukhoz Bill Merline (Southwest Research Institute, Boulder), H. A. Weaver (Johns Hopkins University) és kollégái a műszer 2002-es megfigyeléseit is felhasználtak.
A Plútónál kb. 5000-szer halványabb, azaz mindössze 24 magnitúdó fényességű, két új égitest az S/2005 P1 és az S/2005P2 jelzést kapta. Egy-egy keringéshez 25, illetve 38 napra van szükségük.
Bár a kevés adat miatt a pályaszámítások még bizonytalanok, úgy tűnik, hogy a két új égitest a Charonnal azonos síkban és azonos irányban járja körül a Plútót. Emellett pályájuk nem tűnik erősen elnyúltnak, azaz körhöz közeli lehet. A pálya pontos ismerete a két új hold keletkezésének magyarázatához szükséges.
Ha az új holdak valóban a Charonnal azonos síkban és közel körpályán keringenek, az becsapódásos eredetre utal. Eszerint valamikor régen egy nagyobb égitest ütközött a Plútóval. A találkozó során kirepült törmelékből keletkezett a most ismert három hold - hasonlóan a Föld holdjához.
Emellett egyéb elméletek is elképzelhetők: a két új égitest származhat például különböző ütközési eseményekből is, de az sem kizárt, hogy az égitesteket a Plútó a környezetéből fogta be - ekkor azonban elnyúlt pályákat várhatunk.
A pontos pályaszámításokhoz szükséges mérésekre várni kell, mivel a Plútó most látszólag a Nap mögött van, és csak 2006 februárjától kerül az észleléshez kedvező helyzetbe. Ekkor a szakemberek további kísérőkre is vadásznak majd, bár a számítások alapján 20 km-nél nagyobb holdak már feltűntek volna az eddigi felvételeken is.
A mostani felfedezéssel a Plútó lett az első olyan ismert Kuiper-objektum, amely körül három hold kering. A szakemberek szerint ez még mindig csak a jéghegy csúcsa: a Kuiper-övben még rengeteg a felfedezetlen égitest, amelyek körül sok kísérő mozoghat. A jelenlegi becslések alapján, az öv tagjainak kb. 10%-a körül lehet hold.

A nemrég adott nevet a Nemzetközi Csillagászati Unió döntése alapján a továbbiakban a Nix és a Hydra elnevezést viseli a két apró égitest.
Nyx a görög mitológiában az éjszaka és a sötétség istennője, utalva az égitest Naptól távoli helyzetére. Nyx egyik gyermeke pedig Charon (a belső nagy hold neve), utóbbi a Sztüx folyón szállítja a holtakat az alvilágba. Mivel a Nyx elnevezést a 3908-as sorszámú kisbolygó már viseli, ezért a görög Nyx helyett annak egyiptomi megfelelőjét: a Nix-et adták a felfedezéskor S/2005 P2 jelzéssel ellátott égitestnek.
Társa, Hydra szintén ismert mitológiai alak, egy kilencfejű szörnyeteg, amely Hádész bejáratánál várakozott. A fényesebb és távolabbi, eredetileg az S/2005 P1 jelzésű holdat kereszteltén el Hydranak.
Az elnevezések további érdekessége az N és a H rövidítés. A Plútó nevének PL rövidítése egyben felfedezőjének: Percival Lowell nevének is a monogramja. A két új hold esetében a H a felfedező Hubble-űrteleszkópra, az N pedig az égitestek felé tartó New Horizons-szonda nevére is utalhat.

A Nemzetközi Csillagászati Unió alapján szavazás döntött a negyedik 13-34 km átmérőjű 2011. június 28-án a Hubble-űrtávcsővel felfedezett P4 néven említett hold végleges nevéről, ami Vulcan lett. Átlagosan 59.000 km távolságban kering a Nix és a Hydra között.

A Nemzetközi Csillagászati Unió alapján szavazás döntött az ötödik, 2012. július 7-én a Hubble-űrtávcsővel felfedeett szabálytalan formájú 10-24 km átmérőjű, korábban P5 néven említett kis, hold végleges nevéről is döntött, a Cerberus nevet kapta. Átlagosan 47.000 km távolságban kering.

Felhasznált irodalom