aberráció (csillagászat)
(aberráció szög, napi aberráció, évi aberráció, évi aberrációs állandó, szekuláris aberráció)

Az álló csillagoknak a Föld mozgása miatt létrejövő látszólagos helyváltozása. Egy olyan optikai jelenség, amelynek következtében a földi észlelő nem a valóságos irányban látja az égitesteket. J. Bradley fedezte fel 1728-ban.

A Föld Nap körüli 29,6 km/sec pályasebessége a fény terjedési sebességéhez képest nem végtelen kicsi. Ezért ha távcsövet egy adott csillagra beállítják, akkor az elmozduló Föld miatt képe nem a fókuszfelület középpontjába esik.
A jelenség következtében a távcsövet nem a csillag valóságos irányába kell állítani, hanem a haladás irányában kissé előredöntve.
Az előredöntés szögét (a) nevezik az aberráció szögének.
Az aberráció értéke függ az észlelő (a távcső) és a fény sebességének arányától (v/c), valamint a távcsőnek a mozgási iránnyal alkotott szögétől.

Megkülönböztetnek napi, évi és szekuláris aberrációt.

A napi aberráció a Föld forgásának következménye. E miatt az egyenlítőn elhelyezkedő megfigyelő a meridiánban levő csillagokat 0,32"-cel keletebbre látja és ez az érték a sarkok felé csökken, a sarkokon nulla.

Az évi aberráció a Föld Nap körüli keringésének következménye.
Mivel a Föld mozgásiránya egy adott csillaghoz viszonyatva állandóan változik az év során, így az évi aberráció értéke is az év folyamán egy maximális és egy minimális érték kötött változik.
Az ekliptika pólusában lévő csillag esetén az aberráció értéke állandó: 20,47", ez az évi aberrációs állandó.
Így a pólusbeli csillag az évi aberráció következtében a valóságos helye körül látszólag egy 20,47" sugarú kört ír le, míg a kisebb szélességeken lévő csillagok egy ellipszist. Az aberrációs ellipszisek fél nagytengelyének hossza 20,47", míg a fél kistengely az ekliptikai szélességgel csökken. Az ekliptika síkjában nulla.
Az ekliptika síkjában lévő csillagok az év folyamán egy egyenes mentén mozognak ide-oda.

A Naprendszer mozgása következtében kell fellépnie a szekuláris aberráció, de ez egyelőre nem mutatható ki, mivel a Nap mozgása hosszabb időn át szemlélve is egyenes vonalúnak és egyenletesnek vehető.

Felhasznált irodalom